Nem tudom mi van velem mostanában de valahogy semmi nem úgy működik semmi ahogy én szeretném. kb másfél hete kezdődött a balsors széria. Úgy indult hogy leakasztottam az autóm aljáról a kipufogó rendszert, eltört a leömlőm. Emiatt múlt hét csütörtökön olyan szénmonoxidba kellett felmennem pestre hogy majd megőrültem. Aztán az élet megmutatta milyen lehet másoknak. Elmentem állásinterjúra és azt mondták minden ok. Aztán azóta sem hívtak. Aznap megvettem még "álmaim" telefonját (Nokiában dolgozom, persze hogy telefonbuzi vagyok!) de ez meg 1 nap után beszart. Sebaj vasárnap estére egyik telefonguru ismerősöm megjavította! Mostanában a melóban is rám jár a rúd! Valahogy semmi sem stimmel. A fizetésem egy részét "elfelejtették" elszámolni (mondjuk a bónusz eddig sem volt egy hatalas összeg de azért jó ha van). Az étkezési jegyem meg valahol eltűnt pest és komárom között. Aztán jött a hétfő. Új hét új remények. Elkezdtem megjavítani az autómat. Szétszedtem, teljesen kibontottam a tűzforró leömlősort, nem kevésszer megégetve magam. Meg lett hegesztve. Gondoltam innen már sinen vagyok mint József Attila. De csak ezután jött a feketeleves. A hegesztés elhúzta a fémet és kézi reszelővel kb 2 órán keresztül reszeltem. Fincsi meló. Ezzel el is telt a nap. Jött a kedd... eleve túlóra, de ott is olyan orbitális szopás mint még soha amióta Nokia a Nokia. Semmi sem működött elsőre. De még sokadikra sem. Nem baj, ne csüggedjünk gondoltam, innen már csak jobb jöhet. Jött is méghozzá leömlősor tömítés formájában. Nah gondoltam ha az élet megkínál egy citrommal kérj hozzá egy Martinit. Megfogtam a tömítéseket és elindultam beszerelni. Persze most is forró volt a leömlő de már oly' mindegy volt mert hétfőn minden idegvégződés kiégett a kezemből. Azt be sem mondom, hogy olyan buzi helyen vannak a csavarok hogy vagy az olajkartel, vagy a hűtő vagy valami mindig útban van ha szerelni akarod! Sebaj gondoltam "Mindig csak mosolyogj", és vidáman szakítottam bele a blokkba a csavart. Emellett megszakat még 2 anya, 1 csavar, 1 krovaszár, meg én is. De minden ó ha... kölcsönszerszámmal de befejeztem a szerelést, és működik. Azért, hogy teljes legyen a nap este még akaratlanul sikerült a Kedvesem lelkébe gázolnom... Nem csak balfasznak, de legalább akkora taplónak is éreztem magam. Aztán jött a mai nap. Reggel elaludtam, Megtudtam hogy ki kell mennem vérvételre. Gondoltam is, hogy megvan a napi adagom már nincs miért aggódni. De volt. Megint beszart a telefonom. Fasza. Mentő ötlet, Skype a havernak aki multkor is segített. Hát ezt a szerencsétlen laptopot is kellett vagy 10 percet "rugdalni" hogy hajlandó legyen elindulni, mikor sikerült nem volt hálózat... AGRRRRRRR Már nem a mosoly volt a legkifejezőbb szó az eltorzult arcomra. Ekkor szólt kedvesem hogy segítsek neki kiszedni a mosógépből a ruhákat, mert fáj a háta. Nah ebben nem lehet hibázni. De sejtettem hogy ez sem fog egyszerűen menni. Hát persze hogy eltörtem a ruháskosarat. Megakadt az ajóban... Most éppen írom ezt a post-ot és várom, hogy mikor omlik rám a világ....
Utolsó kommentek