Molaj bemutatása
Táj és térkép:
Komáromtól nyugatra található, Komárom külvárosaként számon tartott „Molaj” bemutatása nem egyszerű feladat. Nevét a Mol. Rt.-ről kapta, melynek egyik telephelye található a terület több, mint felén. Az üzem több éves szünet után most kezdte el a fejlesztéseket, melynek eredményeképp 2007 novemberétől indul be a biodízel gyártása, de erről majd később.
Molaj, vagyis a molaji lakótelep egyébként egyelőre még a Mol Rt. tulajdona, és máig folynak a tárgyalások Komárom Önkormányzatával, miszerint a Mol fizetne az Önkormányzatnak, ha átveszi tőle a területet, az Önkormányzatnak viszont nem kell. Ennek hátrányait persze mi érezzük molajiak, mert a közvilágítás csak néhanapján működik, a játszóterek nemcsak esztétikailag csúnyák, de szerintem balesetveszélyesek is, az utakat nem javítják és télen nem sózzák és még sorolhatnám.
A Mol üzemi része teljesen el van különítve, a kerítés előtt sűrű bokrok és fák vannak, egyrészt a kíváncsi tekintetek elől, másrészt esztétikai okokból. A terület nagy részén emeletes tömbházak vannak, ezek azonban nem panelek, hanem 3 szintes (+pince) 9 lakásból álló téglaépületek. A Olajmunkás és Gáz utcában vannak csak kertes házak. Ezenkívül található még egy középiskolai kollégium, egy óvoda, egy orvosi rendelő, egy munkásszálló, egy hotel, egy kis élelmiszerbolt, egy kocsma és egy tűzoltóság.
A környéket az teszi nagyon barátságossá, hogy rengeteg a zöld terület, van egy hatalmas park, és több kisebb. A tömbök között is füves- fás terület van.
Itt élő emberek:
A helybéliek száma 450 körül van, azonban fontos megjegyezni, hogy ennek körülbelül 75%-a az idős korosztályba tartozik, elég merev elvekkel sajnos, és az újítások lehetőségének azonnali elutasításával. Szerencsére, ha lehet ilyet mondani, ahogy kezdenek kihalni, úgy költözik be a fiatalabb korosztály. A dolgozó korosztály többsége a Komárom másik felén található Ipari Parkban (Nokia és a beszállító cégek) dolgozik (12km kb.), a közlekedést a munkáltató buszokkal oldja meg.
A lakosság élelmiszer-ellátására hivatott működni az egyetlen bolt a területen, mely azonban kínálati szegénysége és drágasága miatt háttérbe szorul, a 10 km-re lévő Tesco hipermarkettel szemben. A kertes házak körülbelül felénél folyik némi kertészkedés, mely talán önellátásra elég zöldség-gyümölcs fronton. (Sajnos művelésre alkalmas földterület nagyon minimális áll rendelkezésre) A szellemi élet cinikusan szólva maximum a kocsmában folyik, művelődési központ, vagy bármilyen kulturális szórakozóhely, könyvtár és egyéb intézmények Komárom belvárosában vannak. Ez azért is szomorú, mert a kollégiumban lakó középiskolások egyetlen alternatívája az elég lepusztult (és több jelzővel inkább nem illetem) kocsma. Mindezek hiánya és munkahely távolsága utazási kényszert ró a helyiekre.
Kapacitások és alternatívák:
A klimatikus fenntarthatóság érvényesül, mert a beépítési sűrűség és építménymagasság (max. 3 emelet) , megfelelő, a terület mondhatni ligetes erdőként viselkedik.
Vízellátás:
A vízellátás egy része megoldható lenne esővíz gyűjtéssel. Egy tömbházra számítva (9 lakás) az esővíz mennyisége: 200 (felület nagysága m2) x 0,55 ( csapadék mennyiség m/év) x 0,75 (lefolyási tényező) = 82,5 m3/év.
Az éves vízigény ugyancsak egy tömbházra számítva, lakásonkénti átlag 2,3 fővel: 0,075 ( átl. vízigény/fő/nap) x 20,7 (fő) x 365 (nap) = 566 m3/év. Kertes házaknál (és a két emeletes tömböknél) az arány pozitívabb. Az esővízhasznosító berendezés tömbházak esetén a pincében (melyet csak lomok tárolósára használnak)elhelyezett belső tárolóval, kertes házaknál pedig az udvaron elhelyezett külső tárolóval lenne megoldható. További esővízgyűjtő tetőterületet nyerhetünk ha a garázsok tetejére is kiterjesztjük a gyűjtést.
Az esővíz mellett fúrt kútból nyerhetünk még használati és ha szerencsénk van talán ivóvíz minőségű vizet.
A szennyvíz kezelésére jó alternatíva a természetes nádgyökérzónás tavas tisztító kiépítése, melyre jó területnek ígérkezik a tűzoltóság mögötti zöld terület. Helyigény 3 x 450 = 1350 m2
Hulladékgazdálkodás:
Körülbelül 1,5 éve helyeztek el a bolt mellett szelektív hulladékgyűjtőt, melyet szerencsére egyre többen használnak (nincsenek úgy megterhelve a sima konténerek). Jó ötletnek tartanám a házak között elhelyezett kerti komposztálót, ahova a szerves hulladékok (konyhai hulladék, ételmaradék) kerülnének. A veszélyes hulladékoknak is kellene egy gyűjtőhelyet létesíteni, mert ezek sajnos más lehetőség híján a sima konténerekbe kerülnek. Emellett egy használt ruha gyűjtő konténer is hasznos lenne.
Fűtés és áram:
Itt térnék most vissza a Mol-hoz. A novembertől beinduló biodízel gyártása során az üzem repce, napraforgó és használt sütőolaj alapanyagokat használ majd fel a biokomponens előállításához. A biodízel gyártás mellékterméke, az úgynevezett repcepogácsa, ami magas fűtőértéke miatt kiváló tüzelőanyag (eredete alapján biomassza, azaz nulla a CO2 kibocsátása, azaz zéró kibocsátású) illetve hulladékként jelentkezik a glicerin –ami szintén nagy fűtőértékű tüzelőanyag. A Mol a telephelyen évi 150 000 tonna biodízel komponenst állít majd elő. Könnyen látható, hogy a térség saját energiaszükségleténél jóval több potenciállal rendelkezik. Ez nemcsak az önellátásra elegendő, hanem külső értékesítésre is, de maradjunk most csak Molajnál. Egy közös biomassza-fűtőmű létrehozásával megújuló energiával lehetne ellátni a terület fűtés és melegvízellátását. Emellett a fűtőművet kiegészíthetik villamosenergia-termelő segédüzemmel, melynek generátorát biodízellel működtethetik így zöldáramot is nyernénk. Ilyen mennyiségű biomassza esetén nem tartom szükségesnek napkollektorok és szélturbinák elhelyezést, mert a befektetés nagyon hosszú idő után térülne meg. Viszont ami még fontos lenne, az a házak hőszigetelése és a régi nyílászárók kicserélése (sajnos a legtöbb helyen még a házak építésekor (60-as évek) beszerelt ablakok, ajtók vannak)
Egyéb ötletek:
A területen található óvoda jelenlegi állapota nem tartható fent sokáig, ugyanis 24 gyerek jár (1 csoport) ebbe az óvodába, melynek nagysága a komáromi óvodákkal azonos 514 m2 (kb. 100 gyerek ellátására képes). Javasolnám egy olyan óvodává való átalakítását, mely a szellemileg és fizikailag visszamaradt gyerekekkel foglalkozna, ilyen óvoda ugyanis Komáromban sincs, legközelebb pedig csak 20km-re. Így nemcsak hogy ki lenne használva, hanem a népesség fiatalodása is elérhető lenne, az ide járó gyermekek szüleinek letelepedésével. (A mostani molaji fiatalok csak nagyon kis része telepedik le, mivel vagy kollégisták vagy a munkásszállón laknak, ami csak ideiglenes megoldás)
A másik mielőbbi megoldásra váró probléma a közterületek állapotának helyreállítása. A mellékelt képek jól mutatják, hogy a padok nemcsak elavultak, hanem többségük használhatatlan, a játszótéri homokozót benőtte a gaz, a hintákra és mászókákra nemcsak hogy egy festés ráférne, hanem egy teljes csere (hol van ez az uniós szabványtól?), a parkban lévő szemetesek állapota sem túl biztató. Szükséges lenne még művelődési központ létesítése, mely összehozná a helyi közösséget, és megfelelő programokat nyújtana a fiatalok és idősek számára is.
Összegzés:
Molaj nagyrészt fenntarthatóvá tehető, de ehhez az itt élő emberek is kellenek, akiknek a mai hozzáállása mellett ez még nem megvalósítható. Elsősorban az ő összefogásukra lenne szükség egy szebb és fenntarthatóbb Molaj létrehozásához.
Táj és térkép:
Komáromtól nyugatra található, Komárom külvárosaként számon tartott „Molaj” bemutatása nem egyszerű feladat. Nevét a Mol. Rt.-ről kapta, melynek egyik telephelye található a terület több, mint felén. Az üzem több éves szünet után most kezdte el a fejlesztéseket, melynek eredményeképp 2007 novemberétől indul be a biodízel gyártása, de erről majd később.
Molaj, vagyis a molaji lakótelep egyébként egyelőre még a Mol Rt. tulajdona, és máig folynak a tárgyalások Komárom Önkormányzatával, miszerint a Mol fizetne az Önkormányzatnak, ha átveszi tőle a területet, az Önkormányzatnak viszont nem kell. Ennek hátrányait persze mi érezzük molajiak, mert a közvilágítás csak néhanapján működik, a játszóterek nemcsak esztétikailag csúnyák, de szerintem balesetveszélyesek is, az utakat nem javítják és télen nem sózzák és még sorolhatnám.
A Mol üzemi része teljesen el van különítve, a kerítés előtt sűrű bokrok és fák vannak, egyrészt a kíváncsi tekintetek elől, másrészt esztétikai okokból. A terület nagy részén emeletes tömbházak vannak, ezek azonban nem panelek, hanem 3 szintes (+pince) 9 lakásból álló téglaépületek. A Olajmunkás és Gáz utcában vannak csak kertes házak. Ezenkívül található még egy középiskolai kollégium, egy óvoda, egy orvosi rendelő, egy munkásszálló, egy hotel, egy kis élelmiszerbolt, egy kocsma és egy tűzoltóság.
A környéket az teszi nagyon barátságossá, hogy rengeteg a zöld terület, van egy hatalmas park, és több kisebb. A tömbök között is füves- fás terület van.
Itt élő emberek:
A helybéliek száma 450 körül van, azonban fontos megjegyezni, hogy ennek körülbelül 75%-a az idős korosztályba tartozik, elég merev elvekkel sajnos, és az újítások lehetőségének azonnali elutasításával. Szerencsére, ha lehet ilyet mondani, ahogy kezdenek kihalni, úgy költözik be a fiatalabb korosztály. A dolgozó korosztály többsége a Komárom másik felén található Ipari Parkban (Nokia és a beszállító cégek) dolgozik (12km kb.), a közlekedést a munkáltató buszokkal oldja meg.
A lakosság élelmiszer-ellátására hivatott működni az egyetlen bolt a területen, mely azonban kínálati szegénysége és drágasága miatt háttérbe szorul, a 10 km-re lévő Tesco hipermarkettel szemben. A kertes házak körülbelül felénél folyik némi kertészkedés, mely talán önellátásra elég zöldség-gyümölcs fronton. (Sajnos művelésre alkalmas földterület nagyon minimális áll rendelkezésre) A szellemi élet cinikusan szólva maximum a kocsmában folyik, művelődési központ, vagy bármilyen kulturális szórakozóhely, könyvtár és egyéb intézmények Komárom belvárosában vannak. Ez azért is szomorú, mert a kollégiumban lakó középiskolások egyetlen alternatívája az elég lepusztult (és több jelzővel inkább nem illetem) kocsma. Mindezek hiánya és munkahely távolsága utazási kényszert ró a helyiekre.
Kapacitások és alternatívák:
A klimatikus fenntarthatóság érvényesül, mert a beépítési sűrűség és építménymagasság (max. 3 emelet) , megfelelő, a terület mondhatni ligetes erdőként viselkedik.
Vízellátás:
A vízellátás egy része megoldható lenne esővíz gyűjtéssel. Egy tömbházra számítva (9 lakás) az esővíz mennyisége: 200 (felület nagysága m2) x 0,55 ( csapadék mennyiség m/év) x 0,75 (lefolyási tényező) = 82,5 m3/év.
Az éves vízigény ugyancsak egy tömbházra számítva, lakásonkénti átlag 2,3 fővel: 0,075 ( átl. vízigény/fő/nap) x 20,7 (fő) x 365 (nap) = 566 m3/év. Kertes házaknál (és a két emeletes tömböknél) az arány pozitívabb. Az esővízhasznosító berendezés tömbházak esetén a pincében (melyet csak lomok tárolósára használnak)elhelyezett belső tárolóval, kertes házaknál pedig az udvaron elhelyezett külső tárolóval lenne megoldható. További esővízgyűjtő tetőterületet nyerhetünk ha a garázsok tetejére is kiterjesztjük a gyűjtést.
Az esővíz mellett fúrt kútból nyerhetünk még használati és ha szerencsénk van talán ivóvíz minőségű vizet.
A szennyvíz kezelésére jó alternatíva a természetes nádgyökérzónás tavas tisztító kiépítése, melyre jó területnek ígérkezik a tűzoltóság mögötti zöld terület. Helyigény 3 x 450 = 1350 m2
Hulladékgazdálkodás:
Körülbelül 1,5 éve helyeztek el a bolt mellett szelektív hulladékgyűjtőt, melyet szerencsére egyre többen használnak (nincsenek úgy megterhelve a sima konténerek). Jó ötletnek tartanám a házak között elhelyezett kerti komposztálót, ahova a szerves hulladékok (konyhai hulladék, ételmaradék) kerülnének. A veszélyes hulladékoknak is kellene egy gyűjtőhelyet létesíteni, mert ezek sajnos más lehetőség híján a sima konténerekbe kerülnek. Emellett egy használt ruha gyűjtő konténer is hasznos lenne.
Fűtés és áram:
Itt térnék most vissza a Mol-hoz. A novembertől beinduló biodízel gyártása során az üzem repce, napraforgó és használt sütőolaj alapanyagokat használ majd fel a biokomponens előállításához. A biodízel gyártás mellékterméke, az úgynevezett repcepogácsa, ami magas fűtőértéke miatt kiváló tüzelőanyag (eredete alapján biomassza, azaz nulla a CO2 kibocsátása, azaz zéró kibocsátású) illetve hulladékként jelentkezik a glicerin –ami szintén nagy fűtőértékű tüzelőanyag. A Mol a telephelyen évi 150 000 tonna biodízel komponenst állít majd elő. Könnyen látható, hogy a térség saját energiaszükségleténél jóval több potenciállal rendelkezik. Ez nemcsak az önellátásra elegendő, hanem külső értékesítésre is, de maradjunk most csak Molajnál. Egy közös biomassza-fűtőmű létrehozásával megújuló energiával lehetne ellátni a terület fűtés és melegvízellátását. Emellett a fűtőművet kiegészíthetik villamosenergia-termelő segédüzemmel, melynek generátorát biodízellel működtethetik így zöldáramot is nyernénk. Ilyen mennyiségű biomassza esetén nem tartom szükségesnek napkollektorok és szélturbinák elhelyezést, mert a befektetés nagyon hosszú idő után térülne meg. Viszont ami még fontos lenne, az a házak hőszigetelése és a régi nyílászárók kicserélése (sajnos a legtöbb helyen még a házak építésekor (60-as évek) beszerelt ablakok, ajtók vannak)
Egyéb ötletek:
A területen található óvoda jelenlegi állapota nem tartható fent sokáig, ugyanis 24 gyerek jár (1 csoport) ebbe az óvodába, melynek nagysága a komáromi óvodákkal azonos 514 m2 (kb. 100 gyerek ellátására képes). Javasolnám egy olyan óvodává való átalakítását, mely a szellemileg és fizikailag visszamaradt gyerekekkel foglalkozna, ilyen óvoda ugyanis Komáromban sincs, legközelebb pedig csak 20km-re. Így nemcsak hogy ki lenne használva, hanem a népesség fiatalodása is elérhető lenne, az ide járó gyermekek szüleinek letelepedésével. (A mostani molaji fiatalok csak nagyon kis része telepedik le, mivel vagy kollégisták vagy a munkásszállón laknak, ami csak ideiglenes megoldás)
A másik mielőbbi megoldásra váró probléma a közterületek állapotának helyreállítása. A mellékelt képek jól mutatják, hogy a padok nemcsak elavultak, hanem többségük használhatatlan, a játszótéri homokozót benőtte a gaz, a hintákra és mászókákra nemcsak hogy egy festés ráférne, hanem egy teljes csere (hol van ez az uniós szabványtól?), a parkban lévő szemetesek állapota sem túl biztató. Szükséges lenne még művelődési központ létesítése, mely összehozná a helyi közösséget, és megfelelő programokat nyújtana a fiatalok és idősek számára is.
Összegzés:
Molaj nagyrészt fenntarthatóvá tehető, de ehhez az itt élő emberek is kellenek, akiknek a mai hozzáállása mellett ez még nem megvalósítható. Elsősorban az ő összefogásukra lenne szükség egy szebb és fenntarthatóbb Molaj létrehozásához.
őszibarack
Utolsó kommentek